Mitől érződött nehéznek az idei emelt kémia érettségi – és mi volt benne valójában a kihívás? Részletes reflexióm az elméleti és számolási feladatokról.
Minden évben leülök az írásbeli után, átnézem a feladatsort, meghallgatom a diákjaim első reakcióit, és próbálom szakmai szemmel is értelmezni, hogy milyen volt az adott év emelt kémia érettségije. Az idei feladatsor kapcsán is sok gondolat megfogalmazódott bennem.
Összességében úgy gondolom, hogy olyan szempontból nem volt nehéz az idei érettségi, hogy alapvetően azt a tudást kérte számon, amire a diákok készülnek. Nem volt „meglepetés” abból a szempontból, hogy milyen témákat kell tudni emelt kémiából. Az általános, szervetlen és szerves kémia klasszikus tananyaga végig jelen volt, így aki ezekből stabilan felkészült, annak az elméleti rész alapvetően megoldható volt.
Az elméleti kérdések szerintem összességében korrektek voltak. Az elérhető tankönyvek, tanfolyamok és felkészítők pontosan ilyen jellegű tudásra készítenek fel. Persze szinte minden kérdésben volt egy-egy apró nüansz, ami már magasabb szintű gondolkodást vagy mélyebb összefüggés-látást igényelt, de ezek nem olyan elemek voltak, amelyeken érdemben múlt volna egy jó eredmény.
Én mindig azt mondom a diákoknak: nem a 100%-ot kell megcélozni. Emelt kémiából egy stabil 80–85% már kiváló eredmény. Így azt gondolom, hogy néhány differenciáló részlet még belefér egy ilyen vizsgába.
Emelt kémia elméleti feladatok – ismerős terep, apró csavarokkal
A táblázatos feladat – három elem, két fém és egy nemfém összehasonlítása – abszolút a klasszikus tananyagot kérte számon. Talán az utolsó rész volt az egyetlen kevésbé evidens pont, például az alumínium-klorid savas hidrolízise. Ennek pontos oka már valóban túlmutathat azon, amit egy átlagos fakultáción részletesen átvesznek.
Az esettanulmány a megszokott nehézségű volt: hétköznapi kontextusba ágyazott kémiai-biokémiai jelenségek, alapvetően jól megoldható formában.
A feleletválasztós kérdéssorral sem volt különösebb problémám. Olyan tudást ellenőrzött, amely megfelel az emelt szint elvárásainak. A Hess-tételes kérdést kissé kevésbé éreztem egyértelműnek, de a válaszlehetőségekből végül ki lehetett következtetni a helyes megoldást.
A nitrogéntartalmú heterociklusok szinte minden évben előkerülnek valamilyen formában. Most a pirrol és az imidazol másodrendű kötései jelentek meg. Ez talán egy fokkal kacifántosabb kérdés volt, mert nemcsak azt kellett tudni, hogy a pirrol képes hidrogénkötés kialakítására, hanem azt is össze kellett rakni, hogy ez gyengébb kölcsönhatás, mivel a pirrol csak donor szerepet tud betölteni – nincs szabad nemkötő elektronpárja, így akceptorként nem vesz részt a kötésben.
Termokémia: rutin vagy pánik?
Az elemző feladat termokémiai témájú volt. Kötési energiák segítségével kellett reakcióhőt számolni, majd ebből egy második lépésben hiányzó képződéshőt meghatározni. Szerintem ez nem volt különösebben bonyolult feladat, inkább rutin kérdése. Az ilyen típusú példáknál nagyon sok múlik azon, hogy látott-e már hasonlót a diák. Én például a termokémiai gyakorlások során mindig oldok a diákjaimmal kötési energiás feladatokat is, pontosan azért, mert időről időre előkerülnek az érettségin.
A kísérletelemző feladat – nem a reakció volt nehéz, hanem a kontextus
A kísérletelemző feladat önmagában szerintem nem lett volna problémás, mert alapvetően ismert reakciók szerepeltek benne. A nehézséget inkább az adta, hogy ezeket szokatlan kontextusban kellett alkalmazni.
Egy triglicerid lúgos hidrolízise például önmagában természetesen ismert folyamat, de kevésbé tipikus, hogy pont ezen keresztül kérdeznek vissza alapelveket. Ugyanez igaz volt a toluol nitrálására, a TNT képződésére is. Azt például tudni, hogy a metilcsoport orto-para irányító, és ebből következtetni arra, hogy mely szénatomokon történik szubsztitúció, már magasabb szintű gondolkodást igényel. A TNT képletét sok diák ismeri, de egy vizsgahelyzetben nem biztos, hogy automatikusan elő tud hívni egy ilyen logikai láncot – főleg úgy, hogy a jelenlegi NAT és a közoktatás alapvetően nem ilyen készségekre kondicionál.
És akkor az emelt kémia számolási feladatok…
A számolási feladatokkal részletesebben szeretnék foglalkozni, mert nekem ez különösen szívügyem. A felkészítőimben is erre helyezem a hangsúlyt, mert őszintén hiszem, hogy ezen a területen szorulnak a diákok a legnagyobb segítségre.
Míg az elméleti tudás kisebb-nagyobb szorgalommal és affinitással sok esetben önállóan is elsajátítható, addig a kémiai számításokban való valódi jártasság megszerzése a jelenlegi oktatási rendszerben – iskolai keretek között – szerintem szinte lehetetlen.
Az idei feladatsorban négy számolási feladat szerepelt:
- többkomponensű gázelegy,
- oldatkészítés,
- elektrokémiai-kísérletelemző feladat,
- valamint szerves sav képletmeghatározás.
6. feladat – többkomponensű gázelegy
Az első részben átlagos moláris tömeget kellett meghatározni. Klasszikus gondolatmenet: a NaOH megköti a szén-dioxidot, így a maradék komponensekre egyismeretlenes egyenlet írható fel. A b) részben arra kellett rájönni, hogy az égés során a CO reakcióba lép az oxigénnel, meg kell vizsgálni, melyik az limitáló komponens, majd figyelembe kell venni, hogy a reakció során újabb CO₂ keletkezik, amelyet hozzá kell adni az eredeti mennyiséghez.
Ezt a feladatot egyáltalán nem éreztem inkorrektnek.
7. feladat – kénsavoldat készítése
Az első rész teljesen klasszikus oldatkészítési feladat volt: tömény oldat hígítása sűrűség- és térfogatadatokkal. A b) részben annak felismerése volt a kulcs, hogy a keverési egyenlet jól használható, ha a tömény oldat koncentrációját előbb tömegszázalékra alakítjuk.
A c) rész viszont szerintem valóban kihívást jelentett. Ilyen típusú feladatokkal ritkán találkozni akár példatárakban, akár felkészítőkön. Nagyon magas asszociációs készséget és logikus gondolkodást igényelt, hiszen végig kellett követni, hogyan változik egyszerre az oldat és az oldott anyag mennyisége a reakció során.
Itt szerintem sok pontvesztés születhetett.
8. feladat – elektrokémia és problémamegoldás
A visszajelzésekkel ellentétben én ezt a feladatot nem éreztem különösebben nehéznek.
Valóban szokatlan volt, hogy egy vízbontó készülék ábrájából kellett adatokat kiolvasni, de aki értette a vízbontás elektródfolyamatait, annak szerintem logikusan végigvezethető volt a megoldás.
A d) rész elektrokémiai számítása kimondottan klasszikus és barátságos volt.
Az utolsó kérdést viszont tényleg lehetne akár „az oldatszámolás visszavág” címmel reklámozni. Nem azért, mert mély vagy extrém tudást igényelt volna, hanem mert problémamegoldó szemlélet kellett hozzá.
És itt érünk el szerintem a valódi problémához:
Nem a tudásanyag nő – hanem az elvárt gondolkodásmód.
Az idei feladatsor ismét megerősítette bennem azt az érzést, amit évek óta látok: nem feltétlenül a tudásanyag mélysége nő, hanem egyre inkább olyan készségek meglétét feltételezi az emelt kémia érettségi, amelyekre a közoktatás valójában nem készít fel.
Aki ma jól szerepel emelt kémiából, annak nemcsak szorgalmasnak kell lennie. Tudnia kell rendszerben gondolkodni, általánosítani, következtetni, logikai kapcsolatokat felismerni, deduktív és induktív módon gondolkodni.
Csakhogy a magyar közoktatás jelenleg alapvetően lexikális tudásra épül.
Ezért nő egyre jobban a szakadék a bemenet és az elvárt kimenet között.
És én mindig azokat a diákokat szeretném képviselni, akik nem elitgimnázium kémia tagozatán tanulnak. Azokat, akik egy teljesen átlagos gimnáziumban ülnek, ahol lehet, hogy fakultáció sem indul. Akik ugyanúgy orvosok szeretnének lenni. Akik rengeteget tanulnak, szorgalmasak, kitartóak – mégis úgy érzik egy ilyen feladatsor után, hogy „ez nem olyan volt, mint amire készültek”.
Pedig sokszor akár tudják is az anyagot. Csak a feladat nem azt a gondolkodást kéri számon, amit évekig gyakoroltak. És ezt nagyon nehéz megélni.
Mi következik ezután?
Én biztosan folytatom a munkámat.
Továbbra is segíteni szeretném a diákokat – különösen a számolási feladatokban. Mert hiszem, hogy ezek a készségek tanulhatók. Hogy megfelelő gyakorlással és gondolkodási mintákkal még egy ilyen típusú feladatsor esetén is megszerezhető az a pontszám, ami kell az orvosihoz.
És talán ez most fontosabb, mint valaha.
